Hogy könnyebben válnak őrült - olvasható on-line indbooks
Amikor az időben elhagyta az orvosi tömeg, ez egy hosszú szünet. Még nagyi eltűnt. Nem hallotta fény nyomában, mert a papucs, mint a verés. És én is volt ideje, hogy egy nap.
Én ébredt pápa leült az ágyamra. Úgy nézett ki, ideges, és megkérdezte:
- Mit kér a legyek?
Meglepődtem elfelejtett:
- Igen, legyek és szúnyogok.
Emlékeztem Choka, és bár a gondolat, hogy a rejtélyt meg kell menteni, a pápa, hogy sajnálom. Meséltem neki a pók.
És még megmutatta neki néma barátja. Ehhez a pápa kellett hajolnia a kérdőjel.
És így, lehajolt, apa hirtelen elkezdett csuklás. Aztán alig kiegyenesedett.
Ránéztem a félelem, és ő csuklás. De aztán kiderült egy harsogó csuklás. Roar rázta, rázta, szétszórt. És rájöttem, hogy apa nevet.
Se előtte, sem utána, nem láttam apa nevetett olyan hevesen.
Tartotta a gyomra, hajlított, kiegyenesedett, könnyek patakzottak a szeméből. Megrázta hangosan.
- Fly! - kiáltottam. - szúnyogok! Pókok!
És aztán felugrott, és elrohant. És ott, a távolban, újra hallottam a hangos nevetés. Ő kilépett az utcára, elhallgatott egyszerre, mintha nehezen.
Aztán hallottam a bizalmát, és sietve lépteit.
Elmosolyodott. És mindkét kezét felemelte a vállát, elfoglalták.
Az egyik kezében egy szúnyogot, és a többi - nem túl nagy légy.
A takarmány Choka kellett mozgatni a falhoz közel az én éjjeli lámpa.
Gondosan rögzítésével szárnyak repülni, betette Choka hálózatban. Életben volt, zörgött, de a barátom pók nem sietett, hogy közelebb kerüljön hozzá, ha elege volt. Íme egy részlet!
Ő közel került egy szúnyog.
Úgy döntöttünk, hogy félek egy erős fény. Apa lekapcsolta a lámpát, és ebben az időben jött nagymama.
Meg kellett mutatni neki Choka.