Verseny - a legjobb vers a szerelemről, a külvilág a póker fórum, 3. oldal
Uilyam Shekspir
Conet 102
Imádom - de csak ritkán mondom ezt,
Szerelem drágán -, de nem sok a szemét.
Kereskedik értelemben, aki, mielőtt a fény
Egész lelke flaunting.
Találkoztam egy dal, mint a köszönés,
Amikor a szeretet új volt számunkra.
Így a csalogány virágzik az éjféli óra
A tavasszal, de a fuvola elfelejti nyáron.
Éjszaka ne szűnjön meg a varázsa,
Amikor megszűnik kiáradása.
De a zene, hangzó minden az ágak,
Általában fel elveszti varázsát.
És én hallgatott, mint egy csalogány:
Ő énekelt és nem énekelt.
Anna Akhmatova
este
Megszólalt a zene, a kertben
Az ilyen kimondhatatlan bánat.
Friss és szaga erősen a tenger
Egy tál osztriga jégen.
Azt mondta nekem: „Nem vagyok egy igazi barát!”
És én érintette a ruhámat.
Tehát nem néz ki, mint karok
Az érintés a kezét.
Tehát pat a macska vagy madár,
Tehát a lovasok néz karcsú.
Csak nevetés a szemében nyugodt
Alatt egy világos arany szempillák.
A gyászos hegedűk hangja
Énekelni kúszó füst:
„Áldd meg az ég -
Akkor először egy szeretett.”...
Bogdan Mychka
Az emberek gyertyát
Amikor. lelkedben jönni este.
És depresszióban akar üvölteni.
Jön a támogatás emberek gyertyát.
Szórakoztató és ragyog!
Nem fognak beszélni és hallgatni.
Gyere át a hideg eső és a sár tócsák.
Melegítsük a nyughatatlan lélek.
A meleg égési, fényes zuhany!
Nem ők voltak az első vendégek a tiéd lehet.
És szükség lesz - yavyatsya újra.
És a sötétség visszavonulni előttük.
Kötelességtudóan mászott az ágy alatt!
A falakon zatantsuyut csodálatos árnyalatú.
Felvidítani némafilmgyártás.
Őszi este hirtelen tavasz.
És a kabócák énekelnek az ablakon!
Hideg szél, séta bőven.
A szívedben, alábbhagy a hold alatt.
És te mesélj szívfájdalmat.
Mintegy féltékenység, árulás, bűntudat!
Mondj el mindent. Tehát mondjuk a hőt.
Amikor tűri válik nevmoch.
És a meztelenség a lélek már nincs elrejtve.
És ez lesz hosszú monológ az éjszaka!
És néhány ember hallgatni a gyertyák csendben.
Shine és megolvasztja a tüzet.
Vezetési. A megkínzott lélek.
A sötétben. magukévá egy későbbi időpontra
Dzhon kitek
Itt vagyok veled!
Itt vagyok veled! Mivel az éjszaka szelíd!
Ott valahol uralja a hold; szia
Készítsen neki egy csillag távoli tömeg -
De itt nem látható számunkra,
Csak szél rustles szürkületben
Keresztül a pára ágak felett mohos útját.
Nem látja, hogy fényt derít illat -
Szőnyeg virágok rejtve a szem a sötétség -
Az illatos sötétség tudni véletlen,
A tavasz meghozta ezt az éjszakát
Rétek és erdők, itt tele van vadrózsa,
Vannak halvány lila levelek alszik,
Van egy buja cseresznye fehér,
És tálak Rosnay bor
Csipkebogyó idilli kikötők,
Azon az estén zúgott méh bennük.
Azt megfogadni minden bizonytalanul. Nem egyszer akart
Azt beleszeret csendes ütemben a halál,
Úgy történt, halkan
Éjjel a lélegzetem oldódik.
Hogyan királyian meghalni most,
Nincs fájdalom az éjféli óra lesz semmi,
Amíg én öntöttem az erdőben adta
Hangol őszinte története -
És ez nem hall semmit, akkor,
Kevesebb a dalt vált a földes talajon.
Immortal akkor jött létre, a fülemüle!
Ön nem tartozik a mohó generáció:
Énekelsz nekem - de a király nap telt el
És az ő szolgája zavarba ugyanazon ének;
És jött ugyanazt a dalt abban az órában,
Amikor a szomorúság szívében Ruth
Egyedül, a könnyek, többek között kenyerek -
Ugyanazt a dalt többször
Oldott a titokzatos dobozt
Az elfelejtett világ csipke fák.
Elfelejteni! Mint egy lélekharang,
Ez szó hív vissza:
Nem olyan erős képzelőerő
Csalás mágikus, mint megy róla.
Bye bye! Szíved szomorú himnusza
Elment több mint réten a patak,
A domboldalon, és most - eltemették
A pusztában erdei völgyek.
Eltűnt a zene - és ott volt a fülemüle?
Hallottam a hangokat - vagy egy álom?
Sergey Yesenin
Shagane te, Shagane!
Shagane te, Shagane!
Mert én vagyok az északi, vagy valami,
Készen állok, hogy megmondja a területen,
Mintegy hullámos rozs alatt a hold.
Shagane te, Shagane.
Mert én vagyok az északi, vagy valami,
Van egy hatalmas hold százszor,
Bármi volt szép Shiraz,
Ő nem jobb Ryazan kiterjedésű.
Mert én vagyok az északi, vagy valami.
Készen állok, hogy megmondja a területen,
Ez a haj vettem a rozs,
Ha azt szeretnénk, ujj Tie -
Én nem érzem a fájdalmat.
Kész vagyok elmondani a területen.
Mintegy hullámos rozs alatt a hold
Szerint fürtök akkor a tippem.
Méz, tréfa, mosoly,
Csak memória ne ébressz
Mintegy hullámos rozs alatt a hold.
Shagane te, Shagane!
Ott, az északi, ő is
Abban tetszik, hogy fél,
Talán arra gondol rólam.
Shagane te, Shagane.
Alexander Blok
„Az Idegen”
Esténként az éttermekben
Forró levegő vad és süket
És uralkodik részeg kiáltások
Tavaszi és ártalmas szellem.
Jóval a dusty alley,
Az unalom faluházat,
Egy kis aranyozott perec pékség,
És hallani a baba sír.
És minden este, túl az akadályokat,
Tördelve bowlers,
Között árkok sétált hölgyek
Esze.
A tó fölött, oarlocks nyikorog
És egy nő sikoly,
És az égen, inured az egészet
Besmyslenno fintorog meghajtót.
És minden este az egyetlen
Az én üveg tükröződik
És nedvesség fanyar és titokzatos
Ahogy én, egy egyszerű és megdöbbentett.
A közel szomszédos táblák
Inasok álmos bot,
És részeg szemébe nyúl
"In vino veritas!" kiabálni.
És minden este, a kijelölt órában
(Vagy ez csak egy álom, hogy én?)
Kislányos alakja, swathed selyem,
ablakmozgató a köd.
És lassan halad a részeg,
Mindig nélkül műholdak, az egyik
Légzés szesz és ködök,
Leül az ablak mellett.
És fúj ősi babonák
A rugalmas selyem,
És egy kalap gyász toll,
És a gyűrűk keskeny karját.
És furcsa közelsége,
Azt nézd át a fátyol,
És látom az elvarázsolt parton
És elbűvölte a távolságot.
Siketek titkot bízott rám,
Vagyok valaki nap kézzel,
És a lelkem ívek
Ez áttört a bort.
A strucc tollak
Az én swing agyban
És feneketlen kék szem
Virágzik a túlsó partra.
A szívem fekszik egy kincs
És a legfontosabb, bízzák csak rám!
Igazad van, részeg szörnyeteg!
Tudom, hogy az igazság a borban.
Frank Herbert
A dűne Messiása
(A legszebb fehér vers IMHO (többször segített))
Csípője - dűnék, szél okozta,
A szeme ragyog, mint a nyári délután.
Két szál haj hullott mellét,
Két szál összefonódik a víz gyűrű.
Kezem emlékszik a bőre,
Illatos, mint a borostyán, illatú virágok.
Szem remeg a memóriát.
Azt fedett fehér láng a szerelem!
Vladimir Semonovich Vysotsky
The Ballad of Love
Amikor a víz az özönvíz
Ő újra visszatért partján a határ,
A kimenő habáramot
Partra csendben felmászott Love -
És ez feloldja a levegőben, mielőtt a határidőt,
És az élet - negyvenszer negyven.
És hajtókarok - mégis ilyen van -
Lélegezz be mélyen a mix,
És nem díjakat nem számítunk büntetés -
És arra gondoltam, hogy lélegezni csak úgy,
Úgy hirtelen leesik a ritmust
Ugyanez - durva - levegőt.
Szeretem a pályát ágy -
Hadd énekeljen álmában és ébrenlét.
Én levegőt, majd - szeretlek!
Imádom, és így - élek!
És sokan fognak utazni, és vándor:
Country Love - egy nagy ország!
És lovagjai - tesztelés -
Szigorúbb fogja kérdezni, hogy:
Ez előírja, szétválogatás és távolságok
Megfosztja a pihenés, pihenés és alvás.
De ne forduljon vissza az őrült -
Ők már beleegyezett, hogy fizet:
Bármi áron - és ők azt kockáztatta volna az élet -
Annak megakadályozása érdekében szünetet, hogy mentse
Mágikus láthatatlan szál,
Ami feszített közöttük.
Szeretem a pályát ágy -
Hadd énekeljen álmában és ébrenlét.
Én levegőt, majd - szeretlek!
Imádom, és így - élek!
De sok fojtott szeretettel
Nem dokrichishsya - hány nem hívja -
Ők vezetik a pletyka és a puszta beszéd,
De ez a számla részt a vérben.
És mi tesz egy gyertyát a fejét
Halálos áldozatok száma a soha nem látott szerelem.
És mivel a lelkük vándorolni a színek,
Hangjuk keverék egy adott órajel ciklusban
És az örökkévalóság egy szuszra lélegezni,
És találkozni - sóhajtott az ajkán -
A finom kereszteződések és hidak,
A szűk utcák sarkán a világegyetem.
Friss szellő megválasztott részeg,
Lábakkal kiütötte a halott -
Mert ha nem tetszik -
Következésképpen nem éltem, és nem lélegzik!
